Először is szeretném leszögezni: nem, a kettő nagyon nem ugyanaz. Mégis rengeteg ember beleesik abba a hibába, hogy 'ihletmerítés' helyett másolást követ el. Biztosan egoistának titulál majd, aki eddig is, de mint a legtöbb dolog, amiről írok, ez is előfordult velem, nem is egyszer. Úgy is, mint "áldozat" és úgy is mint elkövető.

Nos, számomra ihletet meríteni abból áll, hogy: látok valami szépet, valamit, ami egyedi, és különös érzés fog el, méghozzá a nagyfokú tetszés érzése. Általában azt is magával vonja, hogy én is akarok egy hasonlót kivitelezni, de nem úgy, hogy egy az egyben lemásolom. Számomra ihletet adhat egy szép természeti jelenség, virágok, tenger, szép arcú emberek, divatmagazinok képei, színei és természetesen a szebbnél szebb designok. Szerencsére csak ihletet szoktam meríteni, egyrészt mert mindig is az egyediséget tartottam a legfontosabbnak, másrészt meg a másolás sosem hoz sikert, és nem is tudnám megtenni.

Ezzel szemben tehát a másolás: látsz valamit, ami nagyon megtetszik, és akarva-akaratlanul szinte egy az egyben, változtatás nélkül megvalósítod. Nem is lenne ezzel gond, csak ha felteszed a weboldaladra vagy bárhol máshol használod az élet területén (attól függően miről van szó), azt bizony előbb vagy utóbb észreveszi valaki, és nem fog tetszeni az embereknek. Ha úgy érzed, ide tartozol inkább, akkor hidd el, annál jobb, minél hamarabb felhagysz a rossz szokásoddal.

Ha szigorúan veszem, én is másoltam, DE: Csakis olyan dolgokat, ami észrevehetetlen volt, azaz ha láttam valahol egy gyémántot, én is feltettem a kinézetemre egy hasonlót, és azóta is szívesen használom, vagy ha láttam valahol egy nagyon szép színt, hasonlóban, de saját kezűleg megkerestem magamnak Photoshopban, és felhasználtam. Természetesen a végeredmény teljesen más lett, mint ahonnan lestem. Tehát ha így nézzük, másoltam én is, de az, aki engem konkrét és durva másolással vádol és vádolt a múltban, nagyon el van tévedve.

Aki régóta követ, tudhatja, hogy nagyon rosszul érint engem a vádaskodás másolással vagy még rosszabb, lopással kapcsolatban, mert nem szeretném többször elmondani, NEM másoltam és loptam egyben soha semmit a szerkesztői munkám során! Nem is tervezem, és nem is fogok! Viszont nem egy olyan szerkesztő van, aki megtette, de ezt most hagyjuk. Tehát az én kapcsolatom a másolással leginkább abból áll, hogy alkotok valamit, amit egyedinek találok (már amennyire ez manapság még lehetséges), majd jön valaki aki pár napon-héten belül teljesen lemásolja. A formákat, a színeket, ne adj isten még a képeket is. Régebben állandóan meg voltam kövezve, ha szólni mertem ezért, pedig képtelenség egyedinek maradni, ha valaki folyton lemásol. A ti érdeketek is amúgy, hogy magatoktól érjetek el fejlődést, és ne azáltal, hogy valamit megláttok és lényegében újraalkotjátok.

Összességében tehát: törekedjetek az ihletmerítésre, majd abból saját dolgok létrehozására, hiszen az ilyen emberek viszik előre a világot, és nem azok, akik a meglévőt formálgatják. Higgyétek el, sokkal jobb érzés úgy elkészíteni valamit, hogy tudjátok, saját ötletek alapján készült, mint lemásolni, aztán olvasni/hallgatni a szidalmazásokat. Legalább is szerintem. :)

Ja, és azt is meg szoktam kapni, hogy örüljek, ha másolnak, mert az azt jelenti, hogy jól csinálom, amit csinálok. De én mégis arra kérnék mindenkit, hogy ha lehet, ezt kerüljük el, mert nekem nem esik jól, büszkeséggel pedig pláne nem tölt el. Nagyon örülök, ha valaki ihletet kap a munkáim láttán, de a másolásnak abszolút nem.